Tisztelt Doktor úr! Évek óta élvezettel hallgatom az Ön előadásait, videóit, megfogadom a sok jó tanácsot és remek egészségi állapotnak örvendek, amit ezúton köszönök. Sporttal hobbiszinten 27 éve foglalatoskodom, saját edzésprogramom az évek alatt többször változott: bővült, egyre gyakoribb lett, egyre változatosabb, újabb és újabb mozgásformákkal bővítettem a lehetőségeimet. Gimnasztika, súlyzózás, úszás, kerékpározás, jóga és persze a gyaloglás, ami mindig is benne volt és a legnagyobb “szerelem” volt. 15 évvel ezelőtt, mindössze 30 évesen mégis magas lett a vérnyomásom. Az erre való hajlamot valószínűleg örököltem, mivel 100 évre visszamenőleg minden felmenőmet valamilyen érrendszeri probléma vitte el. Amikor felírták az első vérnyomáscsökkentő tablettámat, kiesett belőlem a kérdés: Ugye a sportot nem kell abbahagynom? A doktornő kedvesen mosolygott és annyit mondott: Ha jól esik, nincs rosszul utána, akkor sportoljon nyugodtan!
Nos, én úgy döntöttem, hogy nekem a mozgás jól esik és folytattam, ami egy érdekes dolgot eredményezett: míg másik magas vérnyomásos ismerőseimnek az évek alatt rendre egyre több, egyre erősebb gyógyszereket írtak fel, az én gyógyszeradagom változatlan maradt. Ennyit tesz az, hogy nem adtam fel és heti 4-5 alkalommal igenis szakítok egy kis időt sportra, magamra, az egészségemre.
Üdvözlettel: Anikó