A testünk használ cukrot a működéséhez, köztudott, hogy a vérben is van cukor.
Így aztán a válasz egyfelől IGEN. De!

Honnan kerül a cukor a testünkbe?

Az emberi test akkor jött létre, amikor még nem voltak cukorgyárak.
Így aztán a természet ellátta azzal a képességgel, hogy saját maga számára állítsa elő a szükséges mennyiségű cukrot. Fehérjékből, zsírokból és egyéb tápanyagokból.
Ha a testünk erre nem lett volna képes, akkor az emberi faj, cukorgyárak híján, kipusztult volna.

A testünknek tehát egyáltalán nincs szüksége kívülről bevitt cukorra.

Az igazság az, hogy nem is tud ügyesen bánni vele!
A kívülről bevitt cukor természetellenes, és a mennyiségétől függően, komoly problémákat okoz! Ez tekinthető az egyik legfontosabb egészségromboló tényezőnek!

Az alapvető biológiai ismeretek híján és a kultúránk hanyatlása miatt ma már sajnos nagyon sok ember véli úgy, hogy a cukor alapvető élelmiszer.
De ez nem volt mindig így!

Európában csak az 1800-as években kezdődött el a cukor ipari méretekben történő előállítása.
De még ezt követően is nagyon hosszú ideig csak a gazdagok eledele maradt.
Nagyon hosszú ideig csak a gazdagok ehettek cukrot.
Így a cukor a gazdagság, a jólét, a jó élet szimbólumává vált.

József Attila költőnk is erről álmodott 11 éves korában. Idézem:
„De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.”

A kugler a visszaemlékezések szerint egyfajta csokoládés bonbon volt, amely Kugler Henrik cukrász nevét őrzi. Kugler Henrik cukrászdája 1870-ben költözött a Vörösmarty térre és a későbbi tulajdonosváltás révén kapta meg a mai Gerbeaud nevet.

Még az 1800-as évek vége felé is főként az arisztokrácia engedhette meg magának, hogy a Kugler Cukrászdában tölthesse a cukros csemegékben gazdag uzsonnadélutánjait.

Az átlagember számára még jóval később, még az 1900-as évek elején is csak a gazdag életet szimbolizáló álom volt a cukor rendszeres fogyasztása.

A vers, amelyből korábban már idéztem, 1916-ban született.
A 11 éves József Attila így folytatta:
„Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek, fának,
Mi jó dolga van Attilának.”

Tehát az 1800-as években a cukor még nem volt általánosan elterjedt fogyasztási cikk Magyarországon. Még száz évvel ezelőtt, még az 1900-as évek első évtizedeiben is tizedannyi cukrot ettek az emberek, mint manapság!

Miért veszélyes a kívülről bevitt cukor fogyasztása?
Kövesse az oldalam, és ezt is meg fogja tudni!