A meggyőzni kívánt illetőtől megkérdezheti, hogy tudja-e, mennyi C-vitamint fogyasztott Szent-Györgyi Albert professzor, aki 1937-ben, többek között a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért kapott orvosi Nobel-díjat?

Elmesélheti neki, hogy a Nobel-díjas tudós eleinte csak 1.000 mg, azaz 1 gramm C-vitamint fogyasztott napi szinten, majd 84 éves korában, amikor nem sikerült kilábalnia egy makacs tüdőgyulladásból, az adagját megemelte napi 8 grammra, és rövid időn belül helyrejött.

Megemlítheti neki azt is, hogy a kétszeres Nobel-díjas tudós, Linus Carl Pauling professzor, aki egyben a vitaminok nagy szakértője is volt, naponta 10-18 grammnyi mennyiséget tartott saját maga számára szükségesnek.

Hozzáfűzheti azt is, hogy Szent-Györgyi Albert és Linus Carl Pauling sem volt veseköves.

Elmondhatja azt is, hogy Szent-Györgyi Albert javaslata szerint a C-vitamin olyan alapvető élelmiszer, amelyet kilós kiszerelésben kellene árusítani az élelmiszerboltok polcain a só és a liszt mellett.

Ha még ez sem bizonyul elegendőnek, akkor megkérdezheti tőle azt is, hogy vajon miért nincs a kecskének veseköve.

Mondja el a megtévesztett illetőnek, hogy az ember nem tudja saját maga számára előállítani a C-vitamint, de a Földön élő állatok szinte mindegyike igen.

Történtek vizsgálatok, hogy kiderítsék, hogy az állatok mennyi C-vitamint termelnek naponta saját maguk számára.

A kecske a csúcstartók közé tartozik. A mindennapi C-vitamintermelése – átszámítva egy 70 kilogramm testsúlyú emberre – nagyjából 13-15 gramm tájékán van.

Ha a C-vitamin vesekövet okoz legenda igaz lenne, akkor a kecskének hatalmas veseköve lenne. Olyan hatalmas, hogy az kidomborodna a hátán. Valahogy így nézne ki a szerencsétlen.
(Az ábrát megnézheti a felvételen.)