1998 januárjában jelent meg egy izgalmas tudományos közlemény a Nutrition and Health, magyarra fordítva: a Táplálkozás és egészség című színvonalas orvosi folyóiratban.

A szerző egy kiváló magyar szakember, dr. Pirót László urológus. Így ír: „Az étrend-kiegészítők vesekőbetegeknek ajánlott mennyiségét a 4. táblázatban foglaltuk össze.”

Ez a táblázat vesekőbetegek részére naponta 1.000-3.000 mg, azaz 1-3 gramm C-vitamin elfogyasztását javasolja.
Így gondolkodik a modern urológia.

De a doktor úr javasol még mást is.

Ha a vesekőbetegek számára kifejezetten javasolt a C-vitamin fogyasztása, akkor ez már önmagában is kielégítő választ ad az eredeti kérdésre: Okozhat-e a C-vitamin vesekövet?

Pirót doktor a C-vitamin mellé javasolja még jó néhány vitamin és ásványianyag fogyasztását is. A javaslata nagyon közel áll egy igényesen összeállított, megfelelő hatóanyagtartalmú, színvonalas multivitamin készítmény összetételéhez.

Így gondolkodik hát a modern urológia.

Ahogyan azt Hippokratész is tette, közel két és fél ezer évvel ezelőtt, amikor ezt tanította:
„A táplálkozásban keressétek gyógyulásotokat!”

Ha a modern urológia C-vitamint ad a vesekőbetegeknek, hogyan maradhatott fenn akár még orvosi körökben is a C-vitamin vesekövet okoz téveszme?

•   Egyfelől nem biztos, hogy minden orvoskolléga olvasta ezt a közleményt.

•   Másfelől az orvoslásnak van egy nagyon veszedelmes csapdája.

Ez pedig a tekintélyelvűség.
Ha egy orvosprofesszor az egyik előadásán azt mondja, hogy a C-vitamin vesekövet okoz, akkor azt nem fogják kétségbe vonni az orvostanhallgatók.
Megragad az elméjükben, mint egy megkérdőjelezhetetlen igazság.

Nekünk, orvosoknak mernünk kellene megkérdőjelezni a szaktekintélyek véleményét is, és kizárólag az egyértelműen bizonyított tények előtt lenne szabad fejet hajtanunk.

De ha ez nem is történik meg, legalább Ön már ismeri az igazságot.