Ő így ír erről:
„Szóval szépen megtanultam magamat injekciózni.”
„A mellékhatások persze nem maradtak el.”
„Állandó láz, levertség.”
„Néha fel sem tudtam kelni, csak aludni tudtam egész nap.”
„Alig bírtam dolgozni.”

Noémi nem volt Sclerosis multiplexes beteg.
Valójóban egyáltalán nem is volt beteg.
Tévesen minősítették annak.

Kis híján áldozatául esett a szélsőségesen betegség- és gyógyszerközpontú orvoslás csőlátásának.

Ez a fajta orvoslás – sajnos – nem tud különbséget tenni a valódi betegségek és a betegségekre emlékeztető, de gyógyszeres kezelésre nem szoruló úgynevezett betegségnek tűnő állapotok között.

Noémit Sclerosis multiplexes betegként kezelték, noha nem volt az.

Valójában egyáltalán nem is volt beteg. Voltak ugyan súlyos betegségre emlékeztető nagyon ijesztő tünetei, de ezek nem egy ténylegesen létező betegség tünetei voltak.
Mégis megtévesztették a gyógyszeripar céljaihoz igazított orvosképzésben részesült neurológus kollégát.

A cenzúrázott, eltorzított orvosképzés eredményeként az orvosok hajlanak arra, hogy minden testi problémát gyógyszerekkel kezelendő betegségnek minősítsenek.
Csak betegségekben tudnak gondolkodni, nem ismerik a betegségnek tűnő állapotok fogalmát.

Becslésem szerint nagyjából kétszer annyi embert minősítenek betegnek, mint ahányan ténylegesen betegek.

Becslésem szerint nagyjából kétszer annyi embert kezelnek gyógyszerekkel, mint ahány embernek arra ténylegesen szüksége volna.

És itt nemcsak Noémi esetére, nemcsak a Sclerosis multiplexre gondolok, hanem úgy általában a betegségekre. A gyógyszerek szedésére kényszerített emberek nagyjából fele a gyógyszereladások növeléséhez igazított orvosképzés áldozata.

Mikor jött létre a gyógyszermaffia?
Mikor tenyerelt rá az orvosképzésre és igazította azt a saját érdekeihez?
Milyen módszerekkel dolgozik?
Erről szól az első alkalommal 2003-ban kiadott könyvem.

A címe: Cenzúrázott egészség
Az alcíme: A betegségipar futószalagján

Noémi szerencsére nem törődött bele a hamis diagnózisba és még időben fellázadt.
A gyógyíthatatlan betegnek minősített fiatal hölgy elolvasta az imént említett könyvem, és saját magától jött rá arra, hogy valójában nem is beteg.

Vannak ugyan fölöttébb ijesztő tünetei, de ezek nem egy valódi betegség tünetei.
Ő maga ismerte fel, hogy csak egy betegségnek tűnő, gyógyszerek nélkül is kezelhető állapotban szenved.
Ő maga jött rá arra, hogy mi okozta a kezelőorvosát megtévesztő, a Sclerosis multiplexre emlékeztető tüneteit.

Rájött, hogy saját maga is meg tudja szüntetni ezeket.
Gatyába rázta az egészségét és elmúltak a tünetei.
Letette a gyógyszert, amely padlóra küldte.
Így ír erről a könyvemben (Betegségnek tűnő állapotok) idézett levelében.

„Azóta sem adom a gyógyszert...”
„... és azóta, köszönöm, jól vagyok.”

De Noémi még nem érezte magát szabad embernek.
Így írt erről. Idézem:

„Viszont az egészségügyi betegnyilvántartóban úgy voltam elkönyvelve, mint Sclerosis multiplex beteg.”
„Ezt akartam megszüntetni, és elmentem egy másik neurológushoz.”
„Magánrendelésre mentem.”
„Végignézett rajtam, azt mondta, hogy így első ránézésre egészséges vagyok.”
„Mondtam neki, hogy Sclerosis multiplexem van.”
„Elképedt, majd megvizsgált, és azt mondta: egészséges vagyok.”
„Na, mondtam neki erre, akkor ezt tessék leírni.”
„Erre elsápadt és rámutatott a kezelőorvosom nevére.”
„Ő ebben az országban az ATYAÚRISTEN Sclerosis multiplex kérdésben.”
„Soha nem fogok találni egyetlen neurológust sem, aki felülbírálná a diagnózisát.”
„Csak annyit tehetek, hogy visszautasítom a kezelést.”
„És ezt ő javasolja is.”
„Így is tettem.”
„És azóta is jól vagyok, nincs Sclerosis multiplex tünetem, de még csak náthám is alig.”

Ezt a könyvet (Betegségnek tűnő állapotok) azzal a céllal írtam meg, hogy segítsek a „Noémiknek”, akiknek van egy olyan sejtésük, hogy valójában nem is betegek.

A könyvben idézem olyan bátor emberek sztoriját, akik ezt az utat követve szabadultak meg
•   magas vérnyomástól,
•   cukorbetegségtől,
•   bőrgyógyászati,
•   nőgyógyászati problémáktól,
•   prosztatagyulladástól,
•   hólyaghuruttól,
•   arc és homloküreg gyulladástól,
•   allergiától,
•   asztmától
•   és még sorolhatnám.

Zárszóként idézek a könyv „A legfontosabb szabály” című fejezetéből:

„Mielőtt betegnek minősítenénk egy embert, és akár élete végéig tartó gyógyszerfogyasztásra vagy egyéb orvosi terápiára ítélnénk, minden esetben meg kell győződnünk arról, hogy az, amit látunk, valódi, tényleges betegség, és nem csupán egy betegségnek tűnő állapot, amely kísértetiesen hasonlít valamelyik valódi betegségre.”

Emberek sokaságát tudnánk megmenteni az indokolatlanul rájuk kényszerített gyógyszerfogyasztástól.