Az attól függ, hogy mi a célunk.

Ha a célunk pusztán az, hogy megelőzzük a súlyos, életveszélyes skorbut kialakulását, akkor a testsúlytól függően elegendő lehet 60-80-100 milligramm C-vitamin mindennapi elfogyasztása is.

De ez a mennyiség távolról sem elegendő a teljesen egészséges állapot eléréséhez.

A C-vitamin felfedezőjeként ismert Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert már a múlt század derekán 1.000 milligrammban, azaz 1 grammban határozta meg a mindennapi C-vitamin-bevitel elfogadhatónak tekinthető legalsó határát.

Később rájött, hogy a teljesen egészséges állapot eléréséhez ennél jóval többre van szükségünk. Ekkor fogalmazta meg, hogy a C-vitamin olyan alapvető élelmiszer, amelyet az élelmiszerboltok polcain kellene árusítani kilós kiszerelésben, és amelynek ott kellene lennie minden étkezőasztal közepén.

Mennyi C-vitaminra van szükségünk?

Mivel az állatok többsége megtermeli saját maga számára a szükséges mennyiségű C-vitamint, ha megmérjük az általuk termelt mennyiséget, akkor abból következtetéseket tudunk levonni, hogy mennyi lehet az ember mindennapi C-vitamin-szükséglete.

Szerencsére ezt a munkát már a múlt században elvégezte egy másik Nobel-díjas tudós, Linus Carl Pauling.

Az ő számításaira alapozva állapítottam meg, hogy az ember mindennapi minimális C-vitamin-szükséglete 40 milligramm a testsúly minden egyes kilogrammjára számítva.
•   Egy 50 kilós hölgy esetében ez 50 X 40 = 2.000 milligramm, azaz 2 gramm.
•   75 kilós testsúlynál ez 75 X 40 = 3.000 milligramm, azaz 3 gramm.
•   Egy 100 kilós ember nem elégedhet meg kevesebbel, mint 100 X 40 = 4.000 milligramm, azaz 4 gramm.

Ez a minimális mindennapi C-vitamin-igényünk! De!
Ez a mennyiség még nem garantálja a teljes biztonságot!

Ahogyan azt a Cenzúrázott egészség című könyvemben részletesen kifejtettem, a stressz, a megterhelő időszakok, a megfázások vagy egyéb betegségek számottevő mértékben megnövelik a szervezetünk C-vitamin-szükségletét.

A gyógyuláshoz meglehetősen nagy mennyiségekre van szükségünk.
Ezek a korábban említett mennyiségek többszörösét teszik ki.

•   Miért nem használják az orvosok ezeket az ismereteket a mindennapi munkájuk során?
•   Miért hagyják figyelmen kívül a két Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert és Linus Carl Pauling felfedezéseit?
•   Miért ragaszkodnak az orvosok és a patikusok is azokhoz a korábban említett rendkívül alacsony mennyiségekhez, amelyek csupán az életveszélyes skorbut megelőzéséhez lehetnek elegendők?

Higgye el! Nem velük van a baj!

Ha elolvassa a Cenzúrázott egészség című könyvem, akkor látni fogja, hogy kik és milyen céllal alakították úgy a képzésüket, hogy ilyen módon gondolkodjanak.

A könyv térítésmentesen is elérhető a privát honlapomon.